A mai napig - pedig már vagy másfél hónapja történhetett - sem tudok rájönni, hol rontottam el. Nem tudom miért kellett elveszítenem őt. Ha eszembe jut, nehezebben alszom el, a gondolataim magukkal ragadnak, egyre csak azon tépem magam, miért így kellett mindennek történnie. Sose hittem volna, hogy a mosolyokból szavak lesznek - amiknek súlya van - , hogy a szavakból tettek, a tettek pedig maguk alá temetik az egész jelenlegi életem. Azt sem hittem volna, hogy Ő, amilyen könnyedén betáncolt az életembe, ugyanolyan módon el is tűnik, méghozzá ilyen hamar.
A munkahelyemen megjelent egy új diák - ha még nem említettem volna, szintén diákként dolgozom - , elég esetlen volt, megsajnáltam, segítettem neki, magamban elkeresztelve Öcsinek. Ez egy szeptemberi napon történt, abban a hónapban nem sokat dolgoztam, az újoncok ismeretlenek voltak számomra. Ő viszont olyan... hogy is mondjam... olyan kisugárzása volt, ami azonnal megfogott. Nap végére egész összebarátkoztunk, megkedveltük egymást. Az ezt követő napokban sokszor dolgoztunk egy időben, sokat beszélgettünk, ki derült rólunk egy s más. Volt egy közös ismerősünk, a barátnőm, aki azt hiszem - habár szerintem még magának sem vallotta be - titkon szerelmes volt belé. De adjunk nevet az idegennek. Legyen egyszerűen csak ML .Ismereteim szerint sosem találkoztak, csak üzeneteket váltottak, de ML egyik pillanatról a másikra megszakította a lánnyal a kapcsolatot, barátságtalan volt vele, stb. Miután megtudta, hogy az a lány a legjobb barátnőm, be kell valljam, féltem, hogy megszakad ez a gyenge lábakon álló ismeretség, ami kialakult köztünk. Néha leveleztünk, egyre szorosabbá fűztük a kapcsolatot, stabilabb lábakon álltunk, mint az elején. Persze ezt a párom nem nézte jó szemmel. Nem is említettem még? Volt akkoriban egy több, mint három éves kapcsolatunk. Szerettük egymást, viszont voltak nézeteltéréseink, de ne térjünk el a tárgytól. A páromat nevezzük WRSnek. Szóval WRSnek nem igazán tetszett ez a helyzet, a fiú barát, a beszélgetések. Ez miatt nagyon sok volt a konfliktus, de valahogy mindig sikerült megnyugtatnom a kedélyeket.
Egyik beszélgetésünk alkalmával ML kissé illuminált állapotban volt, mikor is leírta nekem a "véleményét" rólam. Fel voltam készülve én mindenre, negatív kritikára, vagy akár pozitívra is, csak nem épp arra, amit hallottam. A vélemény szexuális indíttatású volt, szép magyar nyelven szólva szívesen megdugott volna, ha lett volna rá alkalom, lehetőség. Megdöbbentem, a hiúság szele meglegyintett, hizlalta a májamat, hogy először az életben én "kellek" valakinek, nem pedig a barátnőm. Elhúztam a fiú orra előtt a mézes madzagot, pedzegettük a témát, de sosem bocsátkoztunk bele komolyan. Itt volt az első és legnagyobb törés, amit a mi különleges kapcsolatunk elszenvedett, mikor is szóba került a szex.
Telt-múlt az idő, a kapcsolatunk egyre barátibb lett, de csak a saját szabályai szerint. Nem igazán beszélgettünk érzésekről, a komolyabb témákat kerültük. Egyre fontosabb helyet foglalt el a szívemben, egyre többször menekültem a szerelmi életem gondja elől egy semmitmondó beszélgetésbe MLlel. A hajnali találkozások, a kajaszünet alatti beszélgetések WRS előtt a legnagyobb titokban történtek, nem akartam tovább szítani a feszültséget. MLlel eszméletlen szoros lett a kapcsolatunk, de valahogy mindig téglának éreztem magam. Feltett szándékom volt, hogy összehozom a barátnőmmel. Persze mindig csak annyi infót szivárogtattam neki a fiúról, ami elhallgattatta,kötelességből tettem, bár bántott a gondolat, hogy elárulom a srácot, aki a barátommá lett. Addig-addig mesterkedtem, míg a szülinapomat úgy szerveztem, hogy mindketten jelen legyenek. Voltak ellentétes érzéseim a dologgal szemben, de nem akartam beismerni, mi az, ami zavar...
